Centralista 2002. Húsvét [antikvár]

„A víz És tűz rendje megfordult " Sok igen szép és mélyértelmü rabbinikus prédikáció maradt fenn a Húsvétról. Az egyik ilyen Húsvéti prédikáció arra keresi a választ, hogy Isten miért égő csipkebokorban jelent meg Mózesnek. A következő magyarázatot adja: A nép a rabszolgaság kohójában égett, ezért volt Isten is a lángok között. A népet verték, korbácsolták a rabszolgafelügyelök, ezért volt Isten a tövisek között, és így: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, hallottam jajkiáltását, ismerem szenvedését " (Kiv 3,7). Isten együtt szenved a népével. A hellenisztikus zsidóság kapcsolatba hozta a Húsvét szót (iTáaxa) a szenvedni (TTáaxei.v) igével: Húsvétkor Isten együtt szenvedett az emberrel. Egy másik Húsvéti prédikáció témája az ún. „derek erec" volt (vö. Kiv 13,17: ^"i^ i';!); azaz, hogy Isten nem a „föld útján", azaz nem a földi szokások szerint vezette népét. Általában a szolga viszi a fáklyát az ura előtt, Húsvétkor Isten világított a népének a tüzoszloppal. Általában a szolga viszi az ura saruit, a kivonuláskor Isten gondoskodott a népe saruiról, hogy el ne szakadjanak (MTörv 8,4). Általában a szolga virraszt éjjel az ura mellett, Húsvét éjszakáján Isten virrasztott a népe fölött. Általában a szolga viszi az urát, ha az elfáradt, Húsvétkor Isten sasszámyon hordozta a népét (Kiv 19,4). Általában a szolga mossa meg ura lábát, Húsvétkor Isten mosta le népéről a rabszolgaság gyalázatát (Ez 16,4-6). Megforduh a világ rendje. Isten szolgája lett az embernek. Eszünkbe juthat a virrasztó, tanítványai lábát megmosó Jézus. Ezeknek a gesztusoknak különös erejük volt Húsvét éjszakáján. Húsvétkor megfordul a világ rendje. Isten szenved az emberért, a Halhatatlan meghal. A Hatalmas gyöngévé lett, a Bölcs oktalanná (IKor 1,25). Aki a Húsvét titkával igazán találkozik, abban szintén megfordul a dolgok rendje. Meghal a régi ember, és valami új valósul