Archaeologiai Értesítő 1966/1-2. [antikvár]

RÉZKORI TELEP TARNABODON A múlt század lictvoiicK évei óta igen nagyszám ii i-óz]«)i-i lelet került elő Kelet-Magyarországon. Kisebb részük a korarézkori tiszapolgári, nagyobb részük a javarézkori bodrogkeresztúri kultúra körébe tartozik. A hiteles ásatásokból szái-mazó leletek túlnyomó része temetkezések melléklete volt. A korarézkori tiszapolgái-i kultúra települései nem egységesek. Jelenlegi adatok szerint a területileg legnagyobb helyet elfoglaló s a legklasszikusabb leletanyagú Tiszapolgár-basatanyai csoportnak még egyetlen települése sem ismeretes,^ ugyanakkor számos sírlelete és temetője került feltá-rásra.2 Ezzel szemben a kultúra északi, lucskai (luoky) csoportjának már előkerültek telepleletei is.^ A Körös torkolat vidékén otthonos Tiszaug-kisrétparti csoportnak csak telepei ismeretesek.^ A legdélebbi, deszki csoportnak ismertté váltak telepei és temetői is.^ A javarézkori bodrogkeresztúri kultúrának az ötvenes évekig, néhány telepre utaló adaton kivül, egyetlen hitelesen megvizsgált települése sem volt. Érthető, hogy a temetők nagy számában és a telepek hiányában megnyilvánuló ellentét, ami a tiszapolgári kultúra Tiszapolgár-basatanyai csoportján kívül főleg a bodrogkeresztúri kultúránál szembetűnő, felkeltette a kutatás figyelmét. Az ötvenes évek első felében Patay Pál több kísérletet is tett arra, hogy a bodrogkeresztúri kultúra telepeinek minősíthető régi adatokat hitelesítse. Minden alkalommal nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a régi adatok a leletanyag félreismerésén alapultak és nem a bodrogkeresztúri kul- túrára, hanem a későneolitliikus licrpályi, vagy tiszai kultúrára vonatkoznak." A telepeknek ez a hiánya a rézkorban végbement történeti, gazdasági és társadalmi változást tükrözi. Nem kétséges, hogy akiknek ennyi temetőjük volt, azok valahol laktak is. Patay Pál 196l-es kutatásai szerint hazánkban és a környező területeken kb. 70-re tehető a bodrogkeresztúri kultúra temetőinek száma'. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a temetőket jóval nehezebb felfedezni, mint a telepeket. Tervszerű kutatással a felszíni nyomok alapján aránylag egyszerűen megtalálhatók a huzamosabb tartózkodásra utaló települési helyek. Ezzel szemben a temetőkről csak a mélyebbre hatoló földmunkák során szerezhetünk tudomást, mivel a sírok általában mélyen fekszenek. A mélyszántás ritkán éri el a sírok mélységét. Mégis 1955-ig a bodrogkeresztúri kultúra temetőnek minősíthető 70 lelőhelyén kivül egyetlen telepet sem sikerült felfedezni. Már ismert tény, hogy az újkőkor és a rézkor között nem a rézeszközök feltűnése jelentette a döntő különbséget, hanem az életmódban végbement változás. Amíg az újkőkor idején Kelet-Magyarországon a földművelés volt az életmód döntő alapja, a rézkor idején az állattenyésztésre tolódott át a megélhetés súlypontja.® Az újkőkorban a telepek jelentették a közösségi élet állandóságát és folyamatosságát. Ezért a halottakat is a települések környékén temették el, szabályos halotti szertai-tással, de tervszerű elhelyezés nélkül. A rézkorban az állattenyésztő életmódra történt áttérés meglehetős mozgékonyságot követelt ' Kutzián I., Die Ausgrabimgon in Tiszapolgár-Basa-tanya (Gohöft Basa). Conference avchéologique do l'Academio Hongroise dos Sciences. (Budapest 1955) = Ua.', The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár-líasatanya. AH 42 (1963) 419-421. Tovabbiakban Basa^ya^^ jy Arch. Ért. 85 (1958) IV. t. 1-29. Apagy-Nagysziget lelőhelyről hasonló leletek vannak a nyíregy-há/J ,Tósa András Múi'.eum közöletlen anyagaban. ^ K Arch. Ért. 47 (1934 9-39. Kalicz N., Tiszazug Skori települései Réi Füz. 8 (1957) 41-4B, 88. _ Az elmúlt évtoed kutatásai során számos telephelyét sikerült megtalálni a szerző^ terepbejarasa, során KuLzentmárton és Öcsöd környéken is Hasonló telepeket tárt lel Csalog Zsolt Kenderes határában [Aieh. Ért 90 (1963) 298.] ' Garasanin, M.—Garasanin, D., KVM 6 (1957) 216—217. A szerzők leitételezték, hogy a lelőhelyen a bodrogkereszttu'i kultúra is jelen volt. Azonban az itt közölt rézkori leletek kizárólag a tiszajíolgári kultúra deszki csoportját képviselik. Valószínűleg a deszki csoporthoz tartoznak azok a cserepek is, melyeket Bannur János közöl Hódmezővásárhely Iratárából. Bunner J., Hódmezővásárhely története a honfoglalás koráig. (Hódmezővásárhely 1940) 43-44, -100. t. 8-16, 18-22, stb. ^ Patay P., FA 8 (1956) 23-24.; Ua. FA 9 (1957) 25-26,35. ' Ua., A bodrogkeresztúri kultúra temetői. Rég. Füz. 11. 10 (1961) 1. kép (térkép) Továbbiakban: Rég. Füz. ^Kutzián, I., Basatanya, 501.