A várkastély szörnyű titka [antikvár]

Pontban éjfél volt! Az ódon toronyóra éppen tizenkettőt ütött. A hang tompán szállt el a táj felett. Alwine Jackson keményen beletaposott a pedálba. A szomszéd faluból volt hazatérőben, ahol a nővére születésnapját ünnepelték. A göröngyös országutat egyetlen fénysugár világította meg: a kerékpár lámpája. Bár a levegő hűvös volt, az öregasszonyt kiverte a verejték. Félt. Éjféltájban mindig félt, ha kint járt. Most, az ősz elején különösen félt, amikor ködbe borult a vidék. Majdnem elhajtott egy kartondoboz mellett, amely az út közepén hevert. Alwine Jackson fékezett. Kíváncsisága úrrá lett félelmén. A biciklit az árokba fektette, és felemelte a dobozt. A doboz nem volt nagyon nehéz. Alwine ferdén tartotta a kezében. Ekkor valami a doboz belső oldalának ütődött. Velőtrázó sikoly hasított az éjszaka csendjébe. A dobozban egy fej volt! Akár egy tüzes vasat, úgy ejtette ki kezéből a dobozt, mely élével a földre zuhant, felborult, és a fej kigurult belőle. Egy férfi feje volt.