A boszorkánymester éje [antikvár]

Éjfél volt. Szinte lépésben haladt egy ósdi teherautó a göröngyös földúton. A kis vezetőfülkében három férfi ült. A kormánynál Ivan Orgow professzor ült. Sötét, mélyen ülő szemekkel meredt az éjszakába, melyet csak kevéssé világított meg a két fényszóró. Ivan Orgow gondolatai az előtte álló feladatra összpontosultak. Szeme fel-felvillant, ha eszébe jutott, milyen hatalommal rendelkezik. Mert Ivan Orgow parancsolni tudott a halottaknak. Szörnyű, félelmes hatalom ez. Még ezen az éjszakán visszatér egy halott az életbe. A másik két férfi nem tudott tisztán gondolkodni, nem voltak egészen urai maguknak. Orgow professzor hipnotizálta őket, s csak parancsait teljesítették. Az ósdi autó célhoz ért. A temető régi, kovácsoltvas kapuja előtt állt. Orgow professzor eloltotta a fényszórót. Aztán lenyomta a kilincset, és kiugrott a kocsiból. A köd sűrűbb lett. Páncélként szorította össze a mellett, és nehézzé tette a légzést. Orgow professzor intett segédeinek. Kulcscsomót vett elő zsebéből, és kinyitotta a temető egyszerű lakatját. Csikorgott a kinyíló kapu.