Védekező halálraítéltek [antikvár]

"Ha nem volnának jelenkori tapasztalataim - írja Albert Gábor -, feltehetően semmit (vagy nagyon keveset) értenék meg a görögök, közelebbről Szókratész történetéből. Mikor a görög történelmet olvasom, magunkról olvasok, mikor a görögökről írok, magunkról írok. Ha bizonyos mértékben igaz is, hogy a história magistra vitae - a történelem az élet tanítómestere -, még igazabb, hogy vita est magistra historiae - az élet tanítómesterként magyarázza a történelmet. Korántsem párhuzamokra gondolok, inkább a sejtek mélyére rakódott, emlékfoszlányokból építkező érzékenységről van szó." Albert Gábor esszéjét olvasva szinte szemtanúként lehetünk részesei az ezer sebből vérző Athén vajúdásának, ahogy az egymást követő rendszerváltozások során legjobbjait, akik még megmenthetnék, küldi halálba. A két halálraítélt, a forradalmár Bakunyin és a filozófus Szókratész kettős arcképében pedig a homo politicus és a homo moralis védekezése, túlélési stratégiája szembesül egymással.