Sztephanosz Khrisztianosz [antikvár]

Mentem sanctam spontaneam, honorem Deo et patriae liberationem. Szent és kész elmét, tiszteletet Istennek és a hazának szabadságot.1 Lectori salutem Új évezredet kezdeni nem minden generációnak adatik meg, mint nekünk, éppen ezért nagyon nagy a felelősségünk is. Különösen ebben a kultúraválságos és -váltásos időszakban az elmélyült gondolkodású emberek számára meg kell hogy nőjön a felhalmozott ezredévek bölcsességének jelentősége, amelyek a maguk korának kihívásaiban és sorsfordulóiban mutatnak rá azon fundamentumra és értékekre, amelyekre ma is biztosan építhetünk jövendőnk felé fordulva. Ez a kis tanulmány, amelyet a Tisztelt Olvasó most a kezében tart, a pontosan ezer éve kialakított évezredfordító választ kutatja István király művében, hogy a millenarium tapasztalatával a mai kérdések megválaszolására ösztönözzön. Az első magyar királyt 1083-ban a nyugati egyház, s rá majd ezer évre, most 2000-ben a keleti ortodoxia is szentté avatta. Ezzel a cselekménnyel nemcsak hitvalló életét állították példaként a szentek sorába, hanem ezer éves műve előtt is tiszteleg a kanonizáló utókor. A történészek részére a történelmi örökségben éppolyan joggal fedezhető föl István király hagyatéka, mint ahogy mindennapjaink társadalmi viszonyaiban István szellemi öröksége is eligazítást nyújthat. Ennek a felismerése akkor épülhet be igazán a társadalmi köztudatba, illetve a tudományos gondolkodásba, ha szellemi és történeti jelentőségű művét teológiai szempontból is megvizsgáljuk. 1 Az esztergomi volt Szent Adalbert-székesegyház Porta speciosának felirata. Gerevich Tibor, Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938. 57.old. 7