Szerelemben a világgal [antikvár]

E/f / ^-OSZO 2011. június 11. Befejeztem a levélírást. Tíz óra elmúlt az Észak-India középső részén található Bódh Gajában, egy forró éjszakán. Akkor még senki sem tudott a levélről. Egy faasztalkára tettem, a szék elé, amelyen ülni szoktam. Valamikor másnap délután fogják megtalálni. Nem maradt más hátra. Lekapcsoltam a villanyokat, és elhúztam a függönyt. Koromsötét volt odakint, semmi mozgás, épp, amire számítottam. Fel-alá járkáltam a sötétben, majd az órámra pillantottam: fél tizenegy. Húsz perccel később felvettem a hátizsákomat, kiléptem a szobából, és bezártam magam mögött az ajtót. A sötétben leosontam a hallba. Éjszakára belülről súlyos fémretesszel zárjuk le a hatalmas faajtókat, melyek mellett mindkét oldalon keskeny, szinte ugyanolyan hosszú, kifelé nyíló ablakok találhatók. Megvártam, hogy az őr elhaladjon előttük. Kiszámoltam, mikor jár legmesszebb az ajtótól, majd kinyitottam az egyik ablakot, és kiléptem rajta a kis márványverandára. Becsuktam az ablakot, leszaladtam a téglából kirakott járdához vezető hat lépcsőn, és gyorsan eltűntem a bal oldalon húzódó bokrok között. Magas fémkerítés veszi körül a kolostort. Az egyik oldalán a kis utcára nyíló kis kapu napközben tárva-nyitva áll, de éjszakára bezárják, és őrt állítanak mellé. A magas és széles nagy kaput, amely az egymással párhuzamos főutakat összekötő útra nyílik, szinte soha nem használják. Két fémszárnyát nehéz lánc és hatalmas lakat zárja le. Ahhoz, hogy észrevétlenül kilépjek rajta, el kellett rejtőznöm, amíg az őr