Szekeredet csillaghoz kösd [antikvár]

Előszó „Szekeredet csillaghoz kösd!" Leonardo da Vinci szavai mögött olyan szimbolika húzódik meg, amely különösen illik Viktort E. Franki értelemközpontú élettanácsadásához. Ugyanis ennek az általánosságban logoterápiaként ismert pszichoterápiás irányzatnak nem az a célja, hogy az ember életének „szekerét", amely bennragadt a hibás lelki fejlődés mocsarában, segítsen onnan kihúzni. Nem vájkál a múltbéli napok hordalékában, amelyben valószínűleg megrekedtek a „szekér" kerekei. Ehelyett az a szándéka, hogy ezt a „szekeret" a felé az értelem- és értékhorizont felé irányítsa, amely képes az embert épségben átsegíteni élete romjain és ingoványain. Az értelmet adó erőforrásokhoz és a világhoz való mély, kiteljesedett kapcsolódás nélkül ugyanis még a csinosan helyrehozott "életszekér" is könnyedén belesüllyedne a következő, útjába kerülő mocsárba. Attól, hogy kerekei szabadon futnak, még nem feltétlenül mozdulnak a megfelelő irányba. Ha a pszichoterápia tiszteletben akarja tartani az ember méltóságát, akkor komolyan kell vennie azt a törekvését, hogy tudni akarja, merre, milyen remények felé gurul a kocsi. Természetesen sem a pszichoterápia, sem a logoterá-pia nem képes irányt mutatni, csillagokat teremteni. De