Politika, szabadság, hagyomány [antikvár]

MI AZ IGAZSÁG? A VALLÁSI ÉS ERKÖLCSI ÉRTÉKEK JELENTŐSÉGE A PLURALISTA TÁRSADALOMBAN I. A relativizmus: a demokrácia feltétele Miután összeomlottak azok a totalitárius rendszerek, amelyek javarészt megliatározták a 20. század vonásait, mára a világ nagy részén az a meggyőződés jutott érvényre, hogy a demokrácia ugyan nem hozza létre az ideális társadalmat, gyakorlatilag mégis az egyetlen megfelelő kormányzati rendszernek tekinthető. Biztosítja a hatalom megosztását és a hatalom ellenőrzését, és ily módon a lehető leghathatósabb biztosítékot kínálja az önkény és az elnyomás ellen, s a lehető legnagyobb mértékben szavatolja az egyén szabadságát és az emberi jogok betartását. Ha ma demokráciáról beszélünk, elsődlegesen az említett értékekre gondolunk: mindenki részesedik a hatalomban, amiben pedig az emberek szabadsága fejeződik ki. Szavatolni kívánjuk, hogy senki ne legyen pusztán tárgya a hatalomnak, senkin ne lehessen uralkodni, s mindenkinek lehetősége legyen arra, hogy szóhoz juttassa akaratát a politikai cselekvés átfogó egészében. Csak akkor lehet valóban mindenki szabad polgár, ha mindenkinek módjában áll, hogy részt vegyen a folyamatok alakításában. Voltaképpen tehát a szabadság és az egyenrangúság az az érték, amely a hatalommegosztás kapcsán kívánatosnak mutatkozik. Mivel azonban lehetetlen, hogy minden ember folyamatosan és közvetlenül gyakorolja a hatalmat, bizonyos időre mindig rá kell ruházni egyesekre. Jóllehet a hatalmat mindig csak megszabott időszakra, azaz csak a következő választásokig adják át, kontrollt igényel, annak érdekében, hogy továbbra is azok közös akarata legyen mérvadó, akik másokra ruházták a hatalmat, és ne önállósuljon azok akarata, akik a hatalmat gyakorolják. Sokan meg is állnak ezen a ponton, és azt mondják: ha