Parainesis Kölcsey Kálmánhoz [antikvár]

Előszó Kölcsey Ferenc időszerűsége Az írásbeliség kezdete óta számtalan gondolatot jegyeztek le az ifjúságról, felnőttek és fiatalok kapcsolatáról. Nosztalgikus emlékezéseket az eltűnt ifjúságról, sommás, kritikus megállapításokat: az ifjúság bohóság. Mindennapi tanácsokat a ballagó diá-cok éneke szerint: „Addig örüljünk, míg fiatalok vagyunk." Erkölcsi gondolatokat, tanácsokat, intő, buzdító beszédeket, parainéziseket is írtak a történelem folyamán. A parainézis olyan erkölcsi tanítás, amely legtöbbször egy meghatározott személyhez vagy embercsoporthoz szól. Ilyen intelmek már a klasszikus görög-római korban is íródtak? Szókratész Parainézis, Cicero De Offidis című munkája ennek bizonyítéka. A^ Szentírásban is találunk ehhez hasonlókat. Az Ószövetség könyvei között leginkább Sirák fia könyve ad felszólításokat, buzdításokat az ifjúság számára. Az Újszövetségben - bátran mondhatjuk -Szent Pál apostol Timóteusnak írt két levele, valamint a Titusznak szóló sorai fölfoghatók úgy is, mint lelkipásztori parainézisek. Az egyházatyák korában Nagy Szent Vazul volt az, aki klasszikus művet alkotott Buzdítás az ifjakhoz című írásával.