Paradoxonpara [antikvár]

BEVEZETES Kétféle ember létezik: van, aki szeret gondolkodni, és van, aki nem. Melyik a jobb? Aki szeret gondolkodni, azt vajon meg kell győzni arról, hogy a gondolkodás élvezetes és (időnként) hasznos tevékenység? Az ilyen ember kedveli a paradoxonokat, mert azok gondolkodásra késztetik őt. Aki nem szeret gondolkodni, azt vajon meg lehet győzni? Az ilyen ember tart a paradoxonoktól, mert azok gondolkodásra késztetik őt. Az ilyen ember valószínűleg kezébe se veszi ezt a könyvet. Ez a paradoxonpara. Szóval ab start ez egy paradox helyzet. És hogy fokozzuk az ellentmondást: biztos, hogy gondolkodni olyan élvezetes? És biztos, hogy a nemgondolkodás rontja az élet élvezhetőségét? József Attila (aki szeretett gondolkodni) egyik legcsodálatosabb versében írja: rm • \ ' . I Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa, ki udvar szigorú gyöpén imbolygott göndör mosolygása. Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, röffent még felém -ma is látom, mily tétovázva babrált pihéi Közt a fény. József Attila: Eszmélet Kepes András (aki szintén szeret gondolkodni) 2020-ban megjelent könyvének címe: A boldog hülye és az okos depressziós. De Kepes mindjárt a könyve legelején elárulja, hogy ezt a címet valójában pop-per Pétertől kölcsönözte (aki szintén szeretett gondolkodni): „Manapság az ember intelligens és depressziós, vagy boldog és hülye." Lám, még csak a könyv bevezetésénél tartunk, de a helyzet, amelybe keveredtünk, máris paradox a köbön. És ez később valószínűleg .mI rH-'í:;)!' íiWfi 'Í'Í'Iíí:/