Őrség [antikvár]

Részlet a könyvből: "A TÖRTÉNELEM NEM ISMÉTEL. AMI OTT tolong országútján, emberek és események, helyzetek és irányok, mind megkapják az apokaliptikus fehér kövecskét, rajta az egyszeriség titokzatos neve (Jelen. 2, 17) A természet mintákra alkot. Nemek és fajok, alkatok és törvények pontosan kielemezhetők az egyedi sokszerűségből, és biztos következtetést engednek a máról a holnapra, sőt azon túl; a technika ebből él. A történelem színpadán is az új emberek régi szenvedélyek, gyöngeségek, ambíciók, temperamentumok és gesztus sok köntösében jelennek meg; az új helyzetek és lefolyások is régi fogalmak rubrikái alá foghatók, minők nekivirulás és hanyatlás, megélhetés és kultúrigények, demokrácia és oligarchia stb. erőjátéka; emberek és helyzetek, korok és irányok, föladatok és megoldások hasonlóságot mutatnak és típusokba sűríthetők. S mind amellett a történelmi multnak akármilyen ismerete dacára sem tudja senki sem megmondani, mit hoz a holnap, új szereplőivel, új konstellációival, kérdéseivel és feleletlehetőségeivel; individuum ineffabile, futurum inserutabile! Körvonalaiban ismerjük a történelem közvetlen szereplőjét, az embert; általánosságban tudva vannak azok az eszmék, célok és utak, melyeken jár, azok a keretek, melyekben lefoly az egyeseknek és a közösségnek élete; és ugyancsak ismeretesek legmélyebb értelmükben és végső céljaikban a történelem-intéző Isten gondolatai, legalább azok előtt, kiknek megadatott ismerni az Isten országa titkait (Máté 13, 11)..."