Isten és a világ [antikvár]

ELŐSZÓ a második kiadáshoz. Csak néhány hónap választja el e második kiadást az elsőtől, melyet a magyar közönségnek a világot mozgató kérdések iránt való érdeklődése csakhamar szétkapott. A könyvpiac e jelensége vigaszos fényt derit gondolkozó köreinkre, melyeket bel- és külföldön kicsinyleni szokás. Azonban a mű gyors elkelését a hazai sajtónak is köszönöm, mely dicséretes nyíltsággal és elfogulatlanul ismertette a művet s loyális kritikát gyakorolt rajta. A kifogások közül csakis a methodologiai megrovást fogadom el; de nem tértem ki előle most sem, mert az egyes fejezeteken s a fölvetett kérdések tárgyalásán nem változtathattam. Csak annyit mondhatok védelmemre, hogy a methodologiai hiányok nincsenek a világosság s a bizonyítás hátrányára; mert az itt-ott elmaradt kifejtés, mi miatt pl. az ősnemzésről szóló fejezetet hibáztatják, oly közel fekszik, hogy okvetlenül rábukkan még a dilettáns olvasó is. Ha az élet nem származhatik a szervetlen anyagból sem e földön, sem a Szaturnuson: honnan legyen ? természetes, hogy Isten a megteremtője! S itt el nem hallgathatom csodálkozásomat, melyet egy különben derék kritikus támasztott bennem, midőn az Isten létét bizonyító érvekről azt irta, hogy azokból Istenre következtetni bajos dolog, de az ősnemzésből az élő Istenre következteni, kitűnő érvelés. Mindenesetre ez utóbbi valóban kitűnő érvelés, de csak azért, mert az előbbi következtetés is olyan; mindkettő a relativnek absolut alapot keres, - mindkettő az okság elvének láncán függ.