Fejezetek a filmesztétikából [antikvár]

Ha a filmművészetet a század gyermekének, huszadik századi művészetnek tartjuk, márpedig annak kell tartanunk, akkor ez fokozatosan érvényes a filmesztétikára mint huszadik századi tudományra, amely a filmművészet mindig társadalmi gyakorlatban megvalósuló törvényszerűségeit kutatja. Nem kíván bővebb magyarázatot az sem, hogy kialakulását tekintve a filmesztétika követte a filmművészetet, hogy a filmesztétika a filmművészetnél is fiatalabb. A filmesztétika, akár a filmművészet a század emberének "szeme előtt" született meg, változott, fejlődött. Olvashatta a század eleji napilapok sete-suta "filmkritikáit", idővel belelapozhatott a filmmel foglalkozó újságokba, kézbe vehette a népszerű brosúrákat, melyek primitíven, de nagy lelkesedéssel világosították föl arról, hogy hogyan kell filmet készíteni, rendezni. S tanúja lehetett annak a ma már filológiailag bizonyítható, a filmi kifejezés finomodásával párhuzamosan végbemenő folyamatnak, ahogyan ezeknek a munkáknak a jelesebb szerzői teóriává kristályosították tapasztalataikat. Hogy miképp született meg a francia Louis Delluc aktuális reflexióiból nagy hatású műve, a fotogenitás (1920) vagy Balázs Bélának a bécsi Der Tag c. újságba írt kritikáiból A látható ember (1924), a filmesztétika kérdéseit a világon elsőként összefüggéseiben tárgyaló műve.