Az ész igazsága és a világ valósága [antikvár]

ELŐSZÓ Szinte valamennyi tudomány egyfajta természetességgel használja az igazság és a valóság kifejezéseket. E szavak pontos értelmét, vagy fogalmi meghatározását azonban nem mindegyikben találjuk meg. Az egyes szaktudósok saját tudományterületükön a már megszokott összefüggésben, vagy sajátos jelentéssel értelmezik ezeket. A tudományok fejlődésével azonban az igazságnak és a valóságnak ez a relatív egyértelműsége még egyazon tudományágon belül sem maradt meg, sőt számos esetben elmosódott. Napjainkra, amikor az interdiszciplinaritás természetessé vált, már egyenesen igényként fogalmazódik meg, hogy a különböző tudományok egymással "érthető nyelven" beszéljenek, s a pontosabb és gyorsabb információáramlás végett fogalmaik váljanak az egyértelmű közlés eszközeivé. Ez a probléma fokozottan jelentkezik az általunk vizsgált területeken is. Mind a filozófiában, mind pedig az egzakt tudományokban és a teológiában azt tapasztaljuk, hogy az igazság és a valóság fogalmi értelmezése nem kellően tisztázott. Az értelmezésekben átfedések vannak, sőt ezek fölfogása olykor egymástól el is tér. Méghozzá oly mértékben, hogy ez az eltérés nemcsak a különböző területek termékeny együttműködését nehezíti, hanem egyáltalán a diszciplínán belüli fegyelmezett tudományművelést is gátolja. Csupán a filozófia esetét említve, egyes gondolkodók azt nevezik igazságnak, ami túl van az esetleges téri-idői-anyagi világ értelemmel fölfogott ismeretén. Más esetekben pedig a valóság értelmezése jelent gondot. Úgy használják, mint ami a tudományos megismerés kettős kontrollját alkotja a valóság - megismerés - valóság vonalán, de ebben az összefüggésben a valóság csupán a tapasztalatot jelenti. Szükséges tehát, hogy valamennyi tudomány egymást közelítő fogalmisággal értelmezze azt a világot, amelyet meg akar ismerni. Témánk tárgyalása során a valóságot úgy fogjuk föl, hogy a tárgyakat, jelenségeket sub specie totalitatis szemléljük. Valóságon a teljes egészet alkotó mindenséget értjük, annak téri, idői, anyagi és szellemi vonatkozásában. Az értelem ennek a mindenségnek a megismerésére törekszik, és a mindenkori tudásszinten lerögzíti az ész igazságát, amely még