Az arany középkor [antikvár]

ELOSZO ;;Arany" vagy ^^sötét" középkor Megjegyzések a kultúrák átjárhatóságáról A középkor az európai történelem legmostohább korszaka. Ez az a kor, ami csak mások által létezik. Voltaképpen neve sincsen, hiszen két, jól ismert kor közötti átmenet. Történetfilozóíiailag úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a jól dokumentált ókorból (a hegeli állításból) a középkor sivár századain (vagyis az előbbi tagadásán) keresztül lehetett eljutni az újkorba (a tagadás tagadása), ami értelemszerűen az emberiség telosza. lenne. E szemléletnek a középkor kétség kívül a mostohagyermeke. A középkor e leértékelését a reneszánsz kezdte el, majd a Felvilágosodás teljesítette ki, hogy a romantika középkor-szeretete tovább mélyítse e kor félreértését. A 19. sz.-ban elindult középkor-kutatások egyre mélyrehatóbban tárták föl a középkor gazdag sajátszerűségét, ám ezek eredményei már nem épültek be a történelmi köztudatba. Pedig a középkor eredményei nélkül az újkor látványos alakulása elképzelhetetlen. Hogy csak néhányra utaljunk: a mind hatékonyabb mezőgazdaság technikai „innovációi", a korai városfejlődés, a kereskedelem és pénzvagyon bomlasztó-építő kiterjesztése, a modern jogfejlődés alapjai, a korábbi kiterjedt család fölbomlása a kereszténység által. Ám említhetnénk a 10. sz.-tól a korai nemzetállamok kialakulását. Aztán itt van a kultúrák érintkezésének kevésbé vizsgált vonatkozása. Átjárhatóságuk fontos mutatója egy-egy nép nyitottságának vagy zártságának. A középkor „arany" jellegéhez kétségkívül hozzájárult az „Ábrahám-vallások" híveinek más korokra éppenséggel nem jellemző együttműködése. E kor nyitányaként az iszlám mutatott máig bámulatra méltó példát: főleg a 9-10. században, a világtörténelemben valószínűleg egyedülálló módon, átültetett és befogadott egy másik kultúrát, amelynek során az antik és késő-antik filozófia, orvostudomány stb. munkáit (különösen a nesztoriánus szírek közreműködésével) lefordítottak arabra (ezek egy részét aztán a 12-13. században fordították le héberre és latinra). A kultúráknak ez a páratlan találkozása természetesen csak úgy jöhetett létre, hogy a muszlimok, keresztények és zsidók együttműködtek. Ez a békés és termékeny egymás mellett élés (beszédes neve a convivencia)