A végtelen felé [antikvár]

Az EMBERI ész nagyszerű alkotásai, a hódító kultúra és a divat térfoglalásai kápráztatóvá varázsolják a világot, melyben lüktet az élet, érvényesülni akar minden, ami létezik.Mi jól érezzük magunkat ebben a mozgalmas világban; örvendünk, hogy a fejlődés emberei, a pezsdülő, nyugtalan új idők gyermekei vagyunk. Megbecsüljük és szeretjük a való kultúrértékeket akár a szellemtudományok terén, akár a természetkutatásban, akár a technika nagy alkotásaiban nyilvánulnak.Sajnálattal látjuk a sok felületességet, a rúzsos ajkat és lakkozott koporsót; a jazz-band hangzavarát is halljuk, az esztetikátlan szépségversenyekről is tudunk, de mindez olyan nekünk, mint a skarabeusbogár, mely Pallas Athene fejére szállott : nem maradhat soká a márványhomlokon. Sok árnyfoltja mellett is imponál nekünk a jelenkor rádióhullámos világa, melyben rohan, robog a gyorsvonat, villamos, az autó; dübörögnek a gépek.