A középkori bölcselet [antikvár]

BEVEZETES A középkori bölcselet jellemzése, főbb korszakai és irányzatai Középkoron a történészek általában az 5-15. századok időszakát értik. Európában ezt az időszakot keresztény középkornak is nevezik, mert a kontinensen ekkor terjedt el a kereszténység, s ekkor alakultak ki a kereszténység különféle egyházi intézményei. Filozófiatörténeti szempontból e kor fő jellemzője a keresztény vallás és a filozófia, a hit (lat. fides) és az értelem (lat. ratio) párbeszéde volt. A végső okokat és magyarázatokat kereső filozófusok minden korban az emberi lét nagy kérdéseire igyekeztek válaszolni: Honnan ered a világ s a benne élő ember? Mi az emberi lét értelme és célja? Mi az emberi szabadság és a szenvedés értelme? stb. E kérdések megválaszolásakor már az ókori filozófusok is vallási előfeltevésekből indultak ki. Bevallottan vagy kimondatlanul (bizonyítás hiányában, azaz hittel) előfeltételezték: létezik valamiféle istenség; a mindenség és az ember az isteni világból származik; az emberi lét értelmére és végső céljára vonatkozó kérdéseket feltehetően ez az istenség világítja meg; stb. Ilyen értelemben már az ókori filozófiát is a hit és az értelem párbeszédének tekinthetjük. A középkori nyugati filozófiában folytatódott ez a párbeszéd, de a vallási előfeltevések ebben az időszakban elsősorban a kereszténységből eredtek. A középkori bölcselők - az arab és a zsidó filozófusoktól eltekintve - azon fáradoztak, hogy a keresztény hit által felkínált tanításokat filozófiai fogalmakkal világítsák meg, értelmezzék, illetve amennyire lehet, bölcseleti úton igazolják a keresztény igazságok hihetőségét (lat. credibilitas) és hiendőségét (lat. credenditas). A középkori bölcseletet tehát úgy jellemezhetjük, mint valamiféle gyümölcsöző párbeszédet, amelyet a keresztény vallási tanításokat az isteni kinyilatkoztatás fényében vizsgáló teológusok és a valóságot az ész természetes fényében magyarázó filozófusok folytattak egymással. A filozófia és a keresztény vallás párbeszédének legfontosabb színterei az egyház és a keresztény világi uralkodók által alapított és fenntartott közép- és felsőfokú oktatási intézmények, a különféle iskolatípusok voltak. Ezek közé az iskolatípusok közé tartozott a 6. századtól kezdve a kolostori, a 9. századtól