A boldogság, mint misztérium/A transzformáció mítosza [antikvár]

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arra kértek, hogy a mai estén a boldogságról beszéljek Önöknek. Én azonban nem kívánok arról szólni, amit a tudomány a boldogságról mondani tudna - márcsak azért sem, mert úgy vélem, amit erről a tudomány mondani tud, azzal az előző előadásokon nálam hozzáértőbbek megismertették Önöket. Ehelyett arról szeretnék beszélni, amit a mítosz közöl velünk a boldogságról. E közölnivaló bizonyára nem jelentéktelen, hiszen a boldogság az emberi élet leglényegesebb kérdései közé tartozik, a mítosz pedig kísérlet a lélek legmélyebb titkainak megfogalmazására, a kimondhatatlan megsejtetésére. A megközelítés tehát, amit ebben az előadásban alkalmazni kívánok, Önök közül sokak számára szokatlan lesz; hiszen a mitikus gondolkodás és látásmód az őskori ember sajátja, a mai ember pedig a racionális-fogalmi elemzésekben érzi magát otthonosabban. Mégis, a mese és a fantázia birodalma még ma is szervesen hozzánk tartozik, s az erre való nyitottság az a közeg, amelyen keresztül a mítosz mondanivalója megérinthet bennünket. Induljunk hát el ama "rejtélyes boldogság" nyomában. De merre induljunk, hol keressük? Engedjék meg, hogy idézzem Szent Ágoston néhány gondolatát, amely alkalmasnak látszik a kiindulópont megvilágítására...