A boldog életről/A szabad akaratról [antikvár]

Ajánlás Ll Nagy műveltségű és kiváló Theodomsom! Ha csak a puszta akarat és az értelem útmutatása vezethetne el a filozófia kikötőjébe, ahonnan azután a boldogság szárazföldje felé visz tovább az út, nem tudom, meggondolatlan lenne-e az a kijelentés, hogy így még kevesebb ember jutna el odáig, ámbár, miként látjuk, most is csak ritkán és kevesen jutnak el. Ugyanis Isten avagy a természet, a szükségszerűség avagy akaratunk, vagy csak ezek némelyike, vagy pedig ezek egyszerre mind - mindez nagyon homályos, de te vállaltad, hogy megvilágítod véletlenszerűen, akárha a viharos tengerbe, szerte e világba vetett bennünket, hányan tudnák hát, hová kell iparkodniuk és hová kell visszatérniük,^ ha olykor-olykor egy vihar akaratuk és ellenállásuk dacára - ezt az ostobák szerencsétlenségnek tartják - nem vetné a tudatlanul tévelygőket a hőn vágyott földre?