Keresők [antikvár]

Felső és alsó lapélen enyhe elszíneződéssel.
Az 1914-ben született Daniel J. Boorstin az egyik legismertebb, legolvasottabb amerikai kultúrtörténész: enciklopédikus tudásról tanúskodó, átfogó könyvei és tanulmányai a színvonalas tudományos ismeretterjesztés ragyogó példái. A Keresők-ben, amely bizonyos értelemben a multikulturalizmus divatjával dacoló, hagyományosan "nyugati" mű, saját szuggesztív filozófiatörténetét írta meg a kezdetektől a XX. századig. Boorstin olyan kimagasló gondolkodók - filozófusok, írók, történészek, vallásalapítók - életét és fő elképzeléseit ismerteti és ütközteti össze, akik az emberi létezés értelmét és célját keresték, s akik eközben a legmaradandóbb kérdéseket tették fel, még ha maradandó válaszokat többnyire nem találtak is kérdéseikre. Boorston, a totalitarizmusok századának jellegzetes történészeként az embert "kérdező állatnak" tekinti, s eleve gyanúperrel szemléli azokat a gondolkodókat, akik elméletüket minden korra érvényes, tűzzel-vassal megvalósítandó megoldásnak tekintették. Szókratész szimpatikusabb neki, mint Platón, Voltaire-t jobban szereti Rousseau-nál, s a modern korból fontos számára néhány olyan gondolkodó - Carlyle, Emerson, Malraux stb. -, akiket az akadémikus filozófiatörténetek aligha említenének Mózes, Platón, Aquinói Szent Tamás, Descartes, Bergson, azaz a "legnagyobbak" között. Boorstin azonban nem akadémikus könyvet írt, hanem hangsúlyozottan szubjektív bevezetést a nyugati gondolkodás történetéhez, mintegy azt sugallva az olvasónak, hogy a filozófia történetét az ember önmaga alkothatja meg - mindazok életművéből, akik számára mint gondolkodó, kereső ember számára fontosak.