Esszé a névről [antikvár]

E három esszé mindegyike független művet alkot, és mint ilyen olvasható. Azért véltük mégis alkalmasnak egyidejűleg közreadni őket, mert egyedi eredetük ellenére ugyanaz a tematikai szál húzódik végig bennük. Együttesük Esszé a névről - három fejezetben vagy ütemben. És három fikcióban. Ha követjük a jeleket, amelyeket csöndben e fikciók alakjai váltanak egymással, akkor a név kérdését halljuk visszacsengeni, ott, ahol az még a hívás, a kérés vagy az ígéret peremén habozik, a felelet előtt vagy után. A név - mit hívunk így? Mit értünk a név nevén? És mi történik, amikor nevet adunk? Mit adunk olyankor? Nem egy dolgot kínálunk, nem nyújtunk semmit, és mégis elérkezik valami, ami egyet jelent annak adásával, mint Plótinosz mondta a Jóról -, amink nincs. Mi történik különösen akkor, amikor elnevezni kell, újranevezni éppen ott, ahol a név hiányozni kezd? Mi teszi a tulajdonnevet az elnevezés, az álnév vagy a kriptonímia egyszerre egyedi és egyedileg fordíthatatlan fajtájává?