Bevezető a filozófiába [antikvár]

Miért van szükség bevezetőre a filozófiába? Mert a filozófia nehéz „tudomány". Akkor miért hallunk annyi lekicsinylő megjegyzést a filozófiáról? Az egyik oka hazánkban az, hogy a filozófiával az ideológusok annyira visszaéltek, hogy nem is kellett filozófiai argumentum okoskodásaiknak ellentmondani. A másik ok pedig az, hogy a filozófia a nyelvhez van kötve, tehát legfontosabb problémáit már a hétköznapi nyelv is ismeri, így bárki filozófusnak képzelheti magát. Akkor mi különbözteti meg egyik „filozófust" a másik „filozófustól"? A filozófus tudja, „hogyan kell filozofálni". Van-e ennek egyszerű magyarázata? Miért ne lenne? Meg kell tanulnunk a kérdezés rendjét. Kérdezni mindenki tud; de a filozófus jobban kérdez. Ezzel azt is megmondtuk, hogy aki kérdezéssel kezdi a filozofálást, az nem a filozófia történettel indul, hogy „ismereteivel" büszkélkedhessen, hanem a filozófia körébe tartozó kérdéseket, a problémákat, a nehézségeket akarja először megismeri. A történelmet hagyja a problémák illusztrálására. Így nem próbál más tollával ékeskedni. Természetesen, ezt a tanácsot nem kell félremagyarázni. Távol áll tőlünk a filozófia remekeinek az elvetése. Miből másból tanulnánk, ha nem a reánk maradt művekből? De tegyünk különbséget tanulás és tanulás között. A filozófiai művek olvasása csak akkor vezet ezeknek a műveknek a megértéséhez, ha fel tudjuk tárni a gondolatok belső struktúráját, vagyis ha túllépünk a használt terminusoknak a köznyelvben elfogadott jelentésén. Sőt, túl kell lépnünk még a filozófiában használt jelentéseken is, mivel csak a terminusok implikációi magyarázzák a terminus szerepét egy új filozófiai rendszerben. Ehhez szükséges a kérdezés művészete.