A világválság [antikvár]

Ha élne, 87 éves volna: kortársunk akár. Neve ma mégis csak kevesek által ismert. Elsősorban művészettörténészként tartják számon, pedig filozófiával, szociológiával, pszichológiával, tudománytörténettel is foglalkozott, a keleti nyelvek avatott búvára volt. Szenvedélyesen kutató ember, a végső igazságra szomjazó szellem, akire tökéletesen illik az a jellemzés, melyet ő adott egy olasz tudósról: "...nem úgynevezett szakember: nem pszichológus, nem szociológus, nem történetíró, nem foglalkozik ismeretelmélettel, nincsenek biológiai, esztétikai, politika, morális, filológiai főszempontjai. Gondolkodásának tárgya: az »egész«." Hamvas Béla három rokon témájú és gondolatilag egymáshoz kapcsolódó írását tartalmazza e kötet. A Modern apokalipszis 1935-ben a Társadalomtudományban jelent meg (113–127.); a Krízis és katarzis szintén a Társadalomtudományban, 1936-ban (1–20.); a harmadik írás – A világválság – A Fővárosi Könyvtár Évkönyve VII. kötetében látott napvilágot 1937-ben (39–48.). Hamvas Béla gondolatgazdag életműve egyaránt tartalmaz igényes és időszerű gondolatokat, felismeréseket és mai gondolkodásunk számára idegenül csengő megállapításokat. E három rövid tanulmányt egybegyűjtő kötet nem Hamvas életművének értékelésére, csupán szerény méretekben hozzáférhetővé tételére vállalkozik. Tárgyszerű lehetőséget kínál és javasol Hamvas Béla nézeteinek, gondolatainak megismerésére, vitatására, elemzésére és értékelésére.