A világnézetek lélektana [antikvár]

Az egyetemes kultúra és civilizáció évszázados válsága végeredményben világnézeti válság, éppen ezért a „gyógyulás útja” a világnézet megújhodásán, a vallási élet és a metafizika újjászületésén át vezet. A közgazdász a gazdasági életben, a moralista az erkölcs területén, az államférfi a politikában, a szociológus a társadalom jelenségeiben, a szellemtörténész szellemi életünk mozzanataiban látja a válság legmélyebb gyökerét. Ezzel mindnyájan egyfajta vallást, vagy legalábbis valláspótlékot teremtenek a saját szakterületükből, ily módon önkéntelenül is bizonyítva, hogy a válság a vallás, vagyis a világnézet területére vezethető vissza – vallja a szerző. Könyvében először a világnézetek lélektani megismerésének forrásait kutatja, majd bemutatja a metafizikai világképeket, az Isten-eszme eredetét, a vallásosság formáit, s mindezt összeveti a világnézetek történeti típusaival, kiemelt helyet adva a politikai világnézeteknek. Végső konklúzióként arra a következtetésre jut, hogy az ember igazi mivoltának teljességét a kereszténységben találhatjuk meg. Noszlopi László (1901–1990) a filozófia és pszichológia doktora, 1948-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára, illetve a Pedagógiai Szeminárium Lélektani Laboratóriumának vezetője. Széles körű etikai és pszichológiai kutatásokat folytatott: foglalkozott erkölcspszichológiával, erkölcstipológiával, de érdeklődése kiterjedt a pszichoanalitikus, mélylélektani irányzatokra is. Életművében az etika és pszichológia összekapcsolására törekedett.