Történet és kultúra [antikvár]

A lélek és az Abszolútum Metafizikai alapelvek egy kultúrfilozófiához 'Ev auTw yáp ^cSpev Kai KivoófiEÖa Koi éansv. Ap. csel. 17., 28. I Létünk struktúrája egyfelől az egymásba szövődő, állandó kölcsönhatásban álló s szüntelen változó tartalmak sokaságát mutatja, másfelől azonban mint eleven és világképző formák sokasága nyilvánul meg, ezek mindegyike a lét össztartalmát sajátos összefüggéssé, kozmosszá kerekíti. Vallás, művészet, tudományos rendszer és ethosz egyaránt, mint élmény, vagy mint jelentésmagyarázat, a lét egyensúlyozatlan áradattömegét a maga előfeltevés-mentes, elemi kiindulópontjából formába fogja rendezni és oldja meg. Viszont azonban ezek mindegyike, maga is külön egész világ, azaz: a lét össztartalmát a vallás épp úgy felhasználhatja világalakítás lehetőségeként, mint ahogy a művészet, a maga sajátos formáival a lét nyújtotta anyagot egységes egésszé érleli, s a valóság egész köre éppúgy átélhető és szervezhető a praktikus apriori síkjáról, mint ahogy a lét teljes birodalma szubsztrátuma a megismerésnek. Minden forma a létnek ugyanabból az adottságából totalitást teremt, s a lehetőség szerint annyi világ létezik, ahány forma. Valamely kozmosz aktuális fellépte ugyanis mindig a lét bizonyos irányú szubsztancializálódását jelenti, vagy más szóval: a forma önkifejlődése egyértelmű a lét potenciális tartalmának objektív egységbe sűrűsödésével. Az egység reális kialakulásának irányt és határt szab a forma eredeti kapacitása s az egyéb formákkal való egyetemes kölcsönhatás érvényesülésének mértéke. Mert lehet, hogy a forma világképző ereje kimerül, vagy megtörik a lét egyenetlen tartalmán, az élményvalóság formába növését szétváló jelentések korlátozzák. Ilyenkor a reális és eleven totalitás helyett legfeljebb absztrakt és mesterkélt totalitással van dolgunk, a szubsztancia maga fragmentum marad, mely fogalmilag, mint a szubjektum és az objektum, a lélek és a világ diszkrepanciája jelentkezik. A lélek, a lét szüntelen változásnak alávetett és relatív gyűrűjébe beleállítva, kozmosszá válásának pillanatában éli át formájának megvalósulását. Lélek minden kozmosz lényege, s lélek által lesz formává a kozmosz, mert a lélek is forma és minden kozmosz a lélek objektivációja. Kozmosszá vált lét: legyen