Homo sacer [antikvár]

BEVEZETÉS A görögök nem rendelkeztek egységes elnevezéssel mindarra, amit mi az élet szón értünk. Két, szemantikailag és morfológiailag különböző elnevezéssel éltek, még ha ezek egy közös gyökre voltak is visszavezethetőek: zóé az élet minden élőlény (állatok, emberek vagy istenek) esetében közös, egyszerű tényét fejezte ki, a biosz egy egyed vagy egy csoport életének sajátos formájára vagy módjára utalt. Amikor Platón a Philébosz-ban az élet három fajtáját említi, Arisztotelész pedig a Nikomakhoszi etikában megkülönbözteti a filozófus elmélkedő életét (biosz theórétikosz) az élvezethajhászó (biosz apolamztikosz) és a közügyekkel foglalkozó (biosz politikosz) élettől, már nem használhatná a zoV kifejezést (amelynek jellemző módon nincs többes száma a görögben), annál az egyszerű oknál fogva, mert ezúttal semmiképpen nem az egyszerű természetes életről, hanem az életnek egy meghatározott, sajátos módjáról van szó. Igaz, hogy Arisztotelész az istenről szólva beszélhet zöé ariszté kai aidioszról, a legjobb és az örökkévaló életről,' de csak annyiban, amennyiben azt a nem közönséges tényt szándékozik hangsúlyozni, hogy isten is élőlény