Bővebb ismertető
A mű 1958-ban megjelent első kötete a filozófia történetét a görög gondolkodás kezdeteitől a szofisták felléptéig tárgyalja.
A jelen második kötet a szofisták - Protagoras és Gorgias - filozófiájának elemzésével kezdődik. Ez mintegy a bevezetés Sokratés életének és tanításának tárgyalásához. Hegel mesteri kézzel rajzolja meg az athéni bölcs egyéniségét, s megvilágítva mind az ő heroikus magatartásának, mind az őt elítélő bírák eljárásának a maguk szempontjából való következetességét, megérteti sorsának tragikus szükségszerűségét. A sokratési iskolák - a megaraiak, kyrénéiek és kynikusok - fejtegetése után Hegel az ókori filozófia két legnagyobb hatású rendszeralkotóját, Platónt és Aristotelést tárgyalja, késői századokra is kiható jelentőségüknek megfelelő részletességgel. A kötet második részében az Aristotelés utáni filozófiai iskolák - sztoikusok, Epikuros, újakadémikusok elemzését kapjuk, Figyelemre méltó, hogy Hegel mindenütt kiemeli a tárgyalt filozófiákban rejlő dialektikus mozzanatokat, úgyhogy a filozófiatörténetet mint tudományt megalapozó zseniális műnek ez a kötete is nagyban hozzájárul a dialektika kérdései iránti érdeklődés felkeltéséhez és ébrentartásához.