Boldogságra születtél [antikvár]

Seneca Boldogságra születtél Hányszor, de hányszor fogtam hozzá papírral és tollal a kezemben, hogy könnyeid messze távolba hangzó fájdalmát szerető szavaimmal lecsöndesít-sem, és vigasztaljalak, drága és jóságos anyám. Te adtál erőt a távolból ehhez, hogy - minden gondom s bajom feledve - könnyeidet, ha kis időre is, nyugtató soraimmal felszáríthatom. Azt nem kérhetem tőled, zárd őket vissza, ahol voltak a születésük előtt, mert szívedet keményíteném ezzel. Sorsomat emelt fővel viselem, erre kérlek téged is, ne bánkódj az élet hullámverései miatt: mert ahogy jött a baj, ugyanúgy távozni is fog. Hogy csak most fogtam hozzá a levélíráshoz, ezer és ezer ok áll mögötte: előbb le kellett gyűrnöm saját fájdalmam, hogy sebeid gyógyításához hozzákezdhessek, és emlékeztesselek arra, amit egykor nagyon is jól tudtál: boldogságra születtél - mint minden emberi lény, aki a földre érkezett. Miközben kezemet tátongó sebeimre szorítottam, megnyugvást kértem ezer vá-