Az ősök útja és az istenek útja [antikvár]

A FÁIMTÓL HALLOTTAM: az embernek két útja van: JTx. az ősök útja és az istenek útja. így szól a keleti szent könyv. Az ősök útja a családoké, a nemzeteké, a törvényeké, az emberiségé. Mindnyájan ezen járunk, amíg nevelnek bennünket és tanulunk. Ezen járunk, amikor nyelvünket és szokásainkat tiszteljük, amikor emberi hivatásunkat betöltjük. Az istenek útja a lelkiismereté. Mindnyájan erre lépünk, amikor kiemelkedünk abból, amit tanultunk s amikor azt tesszük, ami túl van nyelven és szokáson és törvényen és családon és nemzeten és amikor betöltjük feladatunkat, amivel bennünket Isten bízott meg. A két út hosszú időkig egy, vagy legalábbis párhuzamos. De van idő, amikor a kettő egymástól eltér. Sohasem az istenek útja hagyja el az ősökét, hanem mindig az ősök útja hagyja el az istenekét. Es ha, mint ma, a két út között a távolság egyre nő és ha, mint ma, az ősök útja már éppen az istenek útjával ellenkező, kell valakinek jönni, aki azt mondja: megállj! Tiszteld őseidet, szól Hieroklés, a pythagoreus; de mit teszel akkor, ha ezek az ősök önmagukhoz méltatlanok lettek? Ha az isteni törvény emezt parancsolja, az ősök pedig amazt parancsolják, engedelmeskedj annak, amelyik jobb, légy engedetlen őseidhez, tagadd meg ólcet és ne fogadj el mást, csak az isteni törvényt. Igy szólt valaki kétezerötszáz évvel ezelőtt. De így kellene szólnia ma is. Hadat kell üzenni azoknak, 5