Az ember rejtélyéről [antikvár]

Előszó és bevezetés gondolatvilág, személyiség, nép .cv sor német és osztrák személyiség gondolatvilágáról harmincöt év .1 Jt kialakult néhány gondolatomat tettem meg azoknak az előadásoknak az alapiául, amelyeket ebben a sorsdöntő időben közép-európai városokban kellett tartanom. Olyan személyiségekről akartam beszélni, akik gondolataikban az élet sürgető kérdéseire keresnek megoldást, és akiknek szellemi küzdelmében ugyanakkor a német nép lénye nyilvánul meg. Az így elmondottakat szeretném írásom vezérlő gondolatainak is megtenni. Ennek arról kell szólnia, hogy az emberi szellem a lénye megismerését keresi, és ezzel kapcsolatban olyan keresőkről, akik nem személyes hóbortjukat vagy a velük született esztétizáló hajlamukat követték, hanem az emberi természet ellenállhatatlan, egészséges vágyából keletkezett gondolatokat, amelyek a célul kitűzött szellemi magasság ellenére a nép lelki szükségleteiből erednek. Mindazonáltal olyan személyiségekről lesz szó, akiknél azt, hogy lenne érzékük az élet valóságához, gyakran kétségbe vonják olyanok, akik nem akarják elismerni, hogy a valóság felszíne az embert megtéveszti, és alkalmatlanná teszi az életre, ha nem a valóság mélyén működő szellemet meglátva tud szembenézni vele. A szellem megismeréséért küszködő gondolatokat gyakran taszítja az a lelkiállapot, amelyik túlságosan is szívesen hivatkozna Goethére, ilyen gondolatokat felidézve: „Fiam, fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld."i Eközben nem ügyel arra, hogy Goethe humora adta az ördög szajába ezeket a szavakat, amelyeket jónak talál egy tanítványa számára. Nem ermti azt az életfontosságú gondolatot, hogy a kényelmes emberi gondolkodásnak hízelgő nézet szürkének tartja, mert a saját elméletének szurkesegét fogja fel a zöld életfa aranyló csillogásának. J^Trf^'^ beszéljenek a nép hatásáról az olyan személységek világnézetére, akik az adott népből sarjadtak, úgy gondol- ' Goethe: Faust I Dolgozöszoba. Jékely Zoltán és Kálnoky László fordítása.