A tudás örömétől a szellemi vakságig [antikvár]

Előzetes figyelmeztetés Kedves Olvasó, e kötetben rövid-közepes írásokat találsz a legkülönbözőbb témákból - vannak titokzatosak, tiltottak, irodalmi kuriózumok, és bocsánat, de filozófiai krokik is szerepelnek a halmazban. De te bizonnyal találsz egyet-kettőt, ami villámként csap agyadba, lelkedbe, szívedbe. Egyébként ezt a könyvet nem kell egyfolytában, az esszéket egymás után olvasni. A mai gyors világban fő a hirtelen élmény, szikrázó benyomás. Kapj ki egyet, ami felébreszt, a többit aznapra hagyd a francba. Aztán lehet tovább menni. Mondanám, hogy cinikus, meg anarchista vagyok ezeket jegyzeteket írva, de nem mondom, a kíváncsiság és pesszimizmus vezérelte ezeket az esszéket. Kivéve néhány zenei beszámolót, ahol nem lehet viccelődni, csak hallgatni (és elszállni a transzcendenciába ). És kalaplevéve közlöm veled, hogy életem kezdetéről - gyermekkori proli életemről és az áldott anyai kebel képeiből is találsz lázas-lázongó (baloldali) emlék-mozaikokat. Mert ilyen is volt, és felejtésben lubickoló korunkban az ilyen fajta emlékezés arany ötvözet életünk elhazudott élményein - ha van hozzá érzékünk. Neked, kedves Olvasó, elég a megbocsájtó kíváncsiság e műhelytanulmányok lapozásához. Mert hogy a cérna végén - idős koromban -őszinteségre és káromkodásra vetemedtem, hisz' most már mindegy. Ha velem jössz, nem bánod meg. De azt is mondhatod, hogy mit akar itt ez az ember? Nem vagyok sértődős (az vagyok), csak gyere velem ebbe a betűkalandba. Amúgy meg a bunkók eluralkodása a világban. Nyugaton és Keleten egyaránt, tényleg felbassza az agyamat: miért olyan természetes, hogy egyre több stupid nagypofájú (analfabéta, laposföld-imádó) mondja meg (csinálja) a világban a tutit?