A szerelemről [antikvár]

A firenzei Marsilio Ficino üdvözletét küldi Janus Pannoniusnak, a pécsi püspöknek. Úgy határoztam, hogy a Platón Lakomájához (mely a szerelemről szól) írott, a minap befejezett kommentárjaimat mindenekelőtt neked ajánlom, jeles férfiú, aki kiváltképpen Platón követője vagy, és hozzánk erős baráti szeretet fűz. Ily módon a platóni dolgokat a platonistának, a szerelem tudományát a legszerelmesebb embernek fogjuk ismét előadni. Azonkívül írásainknak hitelt ad majd a te nem csekély tekintélyed, úgyhogy ha a pannónoknál elismerésre találnak, azt legalább annyira köszönhetik Janusnak, mint Marsiliónak. Így aki elsőként vezette vissza a Dunához a Múzsákat, Platónt is elviszi majd ugyanoda. Ez pedig, úgy remélem, könnyen teljesülhet, csak éppen e szerelemről szóló könyvem legalább annyira, vagy éppenséggel nem sokkal kevésbé tetszenék neked, mint amennyire elégiáid nálunk tetszésre találtak! Azok pedig felettébb gyönyörködtettek bennünket. Bárcsak ne sértené füledet alkotásunk! Ám mit kételkedem tetszésedben ostobán? Irántam érzett szereteted fogja néked munkámat ajánlani, a magyarok előtt pedig a te tekintélyed fogja azt dicsérni. Irántad érzett szeretetemet viszont, mivel levelem erre nem képes, Garázda Péter, a tudós férfiú és mindkettőnknek jó barátja nyilvánítja ki neked, midőn nálad lesz. Élj boldogul! 1469. augusztus 5. Firenze