A szentkultusz [antikvár]

Amint arra Peter Brown utal a következő oldalakon, elit és köznép vallásélményét már jóval azelőtt is közhelyszámba ment elhatárolni egymástól, hogy David Hume The Natural History of Religion (A vallás természetrajza c. művében oly élesen szétválasztotta volna a kettőt. Ez a "kétszintes modell" mindmáig fennmaradt: egy nép meghatározó vallásos élményét a szellemi vezetőréteg tapasztalatával szokás azonosítani, míg a köznép mindennapos vallásgyakorlatát rendszerint a népi babonák birodalmába utalják. A "kétszintes modell" a mi számunkra már sokkal kevésbé meggyőző, mint Hume és kortársai számára. A vallástörténészek növekvő érdeklődéssel követik a nők, a szegények és más, a tudomány által korábban figyelmen kívül hagyott csoportok vallási életét. Írásaik egy része az apológia árulkodó jegyeit viseli magán, többségük azonban döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértsük az ember vallásos élményeinek hihetetlenül széles skáláját: megmagyarázták azt, amit eddig nem is ismertünk, és kiigazították azt, amit félreértettünk. E tudósok legjobbjai azonban e vallási jelenségeket nemcsak leírták, hanem arra is rámutattak, hogy ezek meghatározott gazdasági, politikai és társadalmi helyzetben keletkeztek, melynek fenntartásához maguk is hozzájárultak