Bővebb ismertető
Felső lapélei kissé foltosak.
Rudolf Steiner osztrák polihisztor, filozófus, író, a Waldorf-pedagógia atyja, egy új világnézeti irányzat, az antropozófia megalkotója. Az antropozófia kifejezés a görög "antropos", (ember), és a "sophia", (bölcsesség) szavak összetételéből ered, jelentése: az ember bölcsessége. Egy megismerésen alapuló, tudományos módszerekkel felépített sajátos világképet takar ez a kifejezés, amely egyesíti magában az ókori Keletbölcsességét és a modern Nyugat tudományos gondolkodását. Lényege abban áll, hogy azokat az érzékfeletti tapasztalatokat is valóságnak fogadja el, amelyeket a tudomány a maga technikai eszközeivel nem tud mérni vagy igazolni, így nem is ismer el. Ezzel kapcsolatos alapműve A szabadság filozófiája címen jelent meg, és azóta is számos kiadást megélt. Mostani megjelenése egy induló könyvsorozat első darabja. Rudolf Steiner egy alkalommal arra a kérdésre, hogy mi marad meg a műveiből, ezer év múlva, azt válaszolta: Csak A szabadság filozófiája fog fennmaradni. De abban minden benne van. Ha valaki az ott ábrázolt szabadságot megvalósítja, akkor megtalálja az antropozófia egész tartalmát.
Rudolf Steiner (Murakirály, 1861. február 27. – Dornach, 1925. március 30.), osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, dramaturg, tanár, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója, emellett nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat maradt fenn tőle.
Rudolf Josef Lorenz Steiner 1861. február 27-én született, két testvére volt: húga, Leopoldine és öccse, Gustav. Rudolf gyermekkorát Mödlingben és Pottschahban töltötte. Iskolába Lajtaszentmiklósra és Bécsújhelyre járt.
1890-től a Goethe–Schiller-Archívum állandó munkatársa Weimarban. Részt vesz Goethe természettudományos írásainak újabb kiadásában. Ebben az időben találkozott Hermann Grimm-mel, Ernst Haeckellel és Eduard von Hartmann-nal. 1891-ben a filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen. 1892-ben megjelenik disszertációja Wahrheit und Wissenschaft (Igazság és tudomány) címen.
1902-ben felajánlották neki a Teozófiai Társaság német szekciójának főtitkári tisztségét, amit azzal a feltétellel vállalt el, hogy kizárólag saját nézeteit fogja képviselni. Ebben az időszakban fektette le az antropozófia (antropos: ember, sofia: bölcsesség) alapjait, és ekkor találkozott Christian Morgensternnel és Édouard Schuréval. A Társaság keretein belül tartott előadásaiban 1902. október 6-án hangzott el először nyilvánosan az „antropozófia” kifejezés, az emberiség fejlődéstörténeteként értelmezve. Tevékenysége ezután ennek a fejlődéstörténetnek a kidolgozására koncentrálódott.
1924 őszén egészsége romlásnak indult, előadásait kénytelen volt rövidebbre fogni. Betegsége idején az 1923-ban megkezdett önéletrajzát (Mein Lebensgang – Életutam) folytatta, de ezt a művét végül nem sikerült befejeznie. 1925. március 30-án hajnalban elhunyt.