Református kalendárium a 2016. esztendőre [antikvár]

Aki látja a láthatatlant Bár mindennapos belülről fakadó kérdésként érkezik hozzánk a hogyan, avagy miként folytassuk tovább életünk lépéseit, de annyira mélyen és komolyan kevésszer, mint esztendő kezdetén. Olykor kíváncsiskodó érdeklődés veszi igénybe figyelmünket, máskor döntéshozatal előtt az érvek nehéz csatájában sürgetve hívnánk a választ. Alkalmanként megnyugvással fogadjuk adottságaink között a kínálkozó megoldást, időnként viszont türelmetlenül várjuk az érkezni óvatos lehetőséget. A mindentudó Isten gyermeke is kerülhet kilátástalannak tűnő helyzetbe, hogyne kerülne akkor a kételkedő, vagy hitetlen ember egyenesen a vakság legsötétebb állapotába. Ilyen gyötrelmesen súlyos éjszakákat, avagy csak átmeneti kínos alkonyokat elszenvedőknek hallatszik, hogy vannak, akik látják a láthatatlant! Fénjdbgyaték idején, sűrűsödő szürkületben, éppen szakadék mélyén nézzünk Mózesre, mint jó példára, akiről a Zsidókhoz írt levél íija, hogy „aki látja a láthatatlant" (Zsid 11,27). A halál völgyén többször megforduló, életveszélyes körülmények örvényében sodródó emberről mondja a Biblia, hogy a láthatatlant látja. Ebből a megállapításból megerősödik bennünk a Mózes személyiségének eddig is ismert nagysága, de ennyi ma nem elég. Meg kell erősödjön bennünk az a felismerés, hogy Isten hogyan akarja a mi személyiségünket is abba az irányba fejleszteni, ahol érzékelhető lesz a láthatatlan látása. Ez a tapasztalás nem válhat valamilyen hazudott emberfeletti tulajdonsággá, sokkal inkább a kiegyensúlyozott ember Istennel kapcsolatot tartó alázatos magatartásává. Ennek a magatartásnak letapintható jelei vannak, mint céltudatos szolgálat és építkező hit. Ki kell mondanunk, hogy a hívő értelem, és az értelmező hit. Isten gyermekének a legszebb ajándékai. Isten és a világ is elvárja, hogy tevőlegesen is éljük a láthatatlant látó embert. Az építkező szolgálat a hit és értelem talaján nem lehet semmit sem látó merengés, üres tekintet mögé elrejtett üresen hagyott szív sóvárgása. A szolgálat építőmunkája lendületesen szorgalmas és hálaadással haladó. A Zsidókhoz írt levél Mózes hitét emlegetve megállapítja, hogy már szülei is élő hittel rendelkeztek. Ez az élő hit lett Mózes életének megmentője, amely a fáraó halálosztó üldözése idején is működött. Az esemény felidézése kétszeres áldással érkezik. A saját szüleink hite elevenedik meg előttünk, lehet csak egyetlen anyai ölelés, vagy egy apai könnycsepp kíséretében visszaköszönő emlékben, de feledhetetlenül. Másodszor, magunk szülői hite kerül Isten mérlegére. Emlékezhetünk gyermekeinket segítő hívő döntéseinkre, ám előfordulhat