Lúdas Matyi/Debreceni Magyar Kalendáriom [antikvár]

ELÖLJÁRÓ BESZÉD AZ ELSŐ KIADÁSHOZ2 Jámbor Olvasó! E munkácskának ki legyen szerzője, ha kérded, Nem tudom: a' bizonyos, hogy az én kezeimbe csak így jött Név nélkül; nekem egy szomszédom hozta az Erdő-Hátról3 vagy honnan, hogy jó lesz rajta nevetni Majd borozás közben. Igaz is: mert rajta nem egy-két Vidám estvéket tölténk; még Marci kanász is, Aki nagy Á-t se tanúit soha, sokszor majd megütötte A guta, úgy röhögött: No ilyet soha gazd'uram, úgymond, Még a hetvenedik nagyapámnak lelke se hallott. Be' furcsán perdűl; pedig a sor vége nem úgy megy Mint a nótában szokták.4 Osztán meg akárki írta, uram! de gonosz csontnak kell lenni, ugyancsak 2 A Lúdas Matyi 1804-ben született első változata kéziratos másolatokban járt kézről kézre, így került az akkor Bécsben tanuló Kerekes Ferenchez, a debreceni Kollégium későbbi professzorához is, akinek a „kisded munka" olyannyira megtetszett, hogy verses előszót írt hozzá (mely azóta minden kiadás élén olvasható), s minthogy nem ismerte a szerzőt, annak megjelölése nélkül adta ki Bécsben, 1815 végén. 3 Itt: a Tisza menti Paládok vidéke, ahonnan számos diák került a híres debreceni Kollégiumba. 4 értsd: nem rímel