Bővebb ismertető
KÉSZÜLJÜNK AZ 52. NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUSRA, AMELY BUDAPESTEN LESZ 2020-BAN
Hétköznapi életünket gyakran beárnyékolja az a kellemetlen jelenség, amely megmérgezi nemcsak belső világunkat, hanem környezetünket is. Tapasztaljuk saját magunkban az elégedetlenséget, a nyugtalanságot, az ingerlékenységet, sokszor a félelmet és a nyugtalanságnak egyéb jeleit. Gyakran azt sem tudjuk, hogy honnét, miért ez feszültség bennünk, amely sokszor kifröcsköl a szívünkből, és környezetünkre is kiáramlik, és másokat is bemocskol. Nyűgösek vagyunk, elviselhetetlenek nemcsak saját magunk számára, hanem környezetünknek is. Az eredmény hosszú távon a beszűkülés, az elmagányosodás, a társtalanság, amely a szeretetnek, a Jézus Krisztus által megálmodott keresztény lelkületnek egyre elviselhetetlenebb hiánya.
Mit tehet a magát hívő kereszténynek tudó, de mégis esendő, gyenge ember, aki szeretne igazi követője lenni Jézus Krisztusnak, nem nyomorúságos, félelmek közötti életet élve önemésztő elégedetlenségben, hanem harmóniában önmagával, környezetével és az Istennel?
Egy alkalmas utat nyit számunkra gyermekkori verses imánk, amely így kezdődik: „Szívem első gondolata hozzád száll fel Istenem " Jó ez az ima nemcsak a gyermeknek, hanem a felnőttnek is. Néha úgy érzi az ember, hogy ez a hagyományos kis szöveg, annak tartalma, annak hiteles megélése egész életre szóló feladata. Mindjárt ez az idézett egy sor indítson arra minket, hogy leszámoljunk a nap első értelmes, öntudatos pillanatában egész napunk várható gondjaival. Idézzük magunk elé a reggel készülődés idején mindazokat a problémákat, amelyek megnehezítik életünket. Legyen ez imádságunk egy formája. Nem kell hozzá sok külsőség, nem is szükséges, hogy megálljunk. Nem kell összetenni kezünket, letérdelni az ágyunk elé. De gondoljunk arra, mi vár ránk az előttünk álló nap folyamán. Soroljuk fel és tárjuk mennyei Atyánk elé a nehéz pillanatokat: találkozásokat kellemetlen személyekkel, - legyenek azok kívülállók vagy hozzánk közeliek -, esetleg családtagok is. Gondolhatunk megszokott feladatainkra, a munkahelyi vagy családi élet problémáira,