Református Évkönyv 1997 [antikvár]

Újévi Köszöntő -1996 "Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat! Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!" (Zsolt 135:19-20). Most a múlt és a jövő mezsgyéjénél állunk meg. Elgondolkozunk azon, milyen csodálatos valami az idő! Egész évben észre sem vesszük, nem is értékeljük eléggé. Az óesztendő elszámoltató hangulatában és az új esztendő reménységet adó idejében mintha hallanánk az idő nesztelen lépéseit. Semmit sem pazarolunk el annyira, mint az időnket. Mennyi időnk telik el üresjáratban! Hiába ismerjük azt a mondást: "az idő pénz", úgy bánunk az időnkkel, mint valami értéktelen dologgal. Sok gazdag ember fél vagyonát is odaadná, csakhogy életének idejét akár két héttel is meghosszabbítanák. Mikor azonban eljön a halál ideje, több időnk itt a földön nincs. Isten adja az időt és rajtunk áll, mire használjuk azt. Adott nekünk időt és alkalmat a jóra az elmúlt esztendőben is. Visszanézve az elmúlt esztendőre, függetlenül az eredményektől, csak egy szavunk lehet: "Áldjátok az Urat!" Mindig többet kapunk, mint amennyit érdemlünk. Ez Isten kifogyhatatlan kegyelmének és szeretetének gazdagsága. Most az új esztendő legelején vagyunk. Még nem tudjuk, hogy Isten mit fog adni nekünk egyéni, családi, egyházi és népi vonatkozásban, vagy mit fog tőlünk elvenni. Ennek dacára most sem mondhatunk mást, mint: "Áldjátok az Urat!". Isten erre az esztendőre is megérdemli a hálaadást, dicséretet és magasztalást.