Református Évkönyv 1994 [antikvár]

Újévi köszöntő "Ime mindent ujjá teszek" (JeI. 21:5b) Az mondta ki ezeket a szavakat, Aki az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég, az Első és az Utolsó. Mi most az új év kezdetén vagyunk. Immár átléptük a sejtelmes jövő küszöbét. Sok gondolat támad bennünk ilyenkor. Nézem az asztalra állított új naptár első lapját és arra gondolok: még nem rontottam el semmit az esztendőből. Uj lapot nyithatok az életemben. Alkalmam van arra, hogy mindent jobban csináljak, mint eddig. Van bőven javítani,- helyrehozni valóm. Az új esztendő valahogy ösztönöz a többre, a jobbra és tökéletesebbre. Újév első napja olyan magaslat, melyről szebbnek látom a jövőt és újból felébred bennem az optimizmus, amely már annyiszor elhagyott. Milyen jó is lesz mindent idejében és jól megcsinálni! így kevésbé terhelem meg idegrendszeremet. Most látom világosan, hogy legtöbbször magam vagyok oka az idegességemnek. Az örökösen szorongató kérdés: mennyi teendőm van még! A határidők sürgetnek, én meg nem haladok, mint ahogy az egyiptomi seregek sem haladtak Izráel népének az üldözésében a Vörös tenger szétvált vizei által keletkezett szabad tengerfenéken. Lám, van bennem egy rizikó faktor, tényező, mely kedvez a szívinfarktusnak is. Vajon valóra tudom-e váltani elképzeléseimet ebben az új évben. De jó lenne, ha így lenne! Aztán itt van lelki életünk és az ezzel egybeforrt egyházunk kérdése is. A szekularizáció, az elvilágiasodás és elidegenedés megköti a lelki életet. Már megmondották: orandum est, ut sit mens sana in corpore sano; imádkozni kell, hogy legyen ép testben ép lélek. A világ csak a második felét emlegeti, mert nem akar imádkozni, pedig a fél igazság nem igazság. Pál apostolnak, Kálvin Jánosnak beteges teste volt, mégis csodálatos lelki erővel bírtak. Viszont sok izomkolosszusnak igen satnya lelke van. Most napról-napra leckét kapunk abból, hogy csak ott van normális életvitel, ahol az embereknek van lelki élete is. Sivár, nihilista, csak az élvezeteket hajhászó és a szenvedélyeket vakon kiszolgáló életvitel nem vezet semmi jóra. Nem elég a tudás, nem elég a műveltség, nem elég a bámulatba ejtő technikai fejlődés. Ez mind együttvéve sem tudja boldoggá tenni az embert. Márpedig a legtöbb ember csak ezeket látja és ezeknek él.