Radiologiai közlemények 1987/3-4. [antikvár]

1. BEVEZETÉS Az egészségügyi ellátás két fő célja: - az ember egészséges állapotának megőrzése (megelőzés, gondozás), ^ a beteg ember egészségi állapotának helyreállítása teljes vagy elfogadható mértékben (gyógyítás, rehabilitáció). Ezeket a célokat az orvosi-egészségügyi gyakorlat sokféle módszerrel igyekszik megvalósítani. Az orvosi gyakorlat alapja az orvostudomány, amely igen széles körű természettudományos alapokra támaszkodik, kezdve a fizikától és kémiától, a biológiai tudományokon keresztül a pszichológiáig; sőt a társadalomtudományokkal is igen széles területen kapcsolódik. Az említett célkitűzést megvalósító tevékenységi kör két nagy csoportra osztható: - a felismerés, a diagnosztika és • - a beavatkozás, a terápia. Természetesen mindkét tevékenységi kör sokféle szinten lehetséges; kezdve az egyszerű. de szakszerű észleléstől és az azt követő célirányos verbális ráhatástól, a legbonyolultabb műszeres kivizsgálásig és az azt követő műtéti kezelésig, hogy csak a szélsőségeket említsük. A mai orvostudománynak, illetve orvosi ellátásnak szintén kell alkalmaznia az esz-köznientes, klasszikus érzékszervi észlelést, a logikus orvosi gondolkodást és a manuálisverbális beavatkozást, ugyanúgy, mint évezredekkel ezelőtt. Csakhogy a fejlődés során ehhez az alaphoz nagyon sokféle eszköz csatlakozott, egyesek számára sokszor feledtetve az alapot. Ezek egy része kémiai jellegű reagens és gyógyszer, más része fizikai jellegű szerszám. műszer és készülék, amelyek segítségével megfelelő hozzáértéssel egyszerű vagy bonyolult vizsgáló-, betegségfelismerő és gyógykezelő tevékenység folytatható. Ezeket az eszközöket a természettudományok talaján fejlődő műszaki tudományok és technológiai gyakorlat szolgáltatják az egészségügyi ellátás számára. Az eszközök fejlődése, fejlesztése természetesen kölcsönhatási folyamat eredménye, amelyben az orvosi igény és a műszaki lehetőség szerepel mint keresleti, illetve kínálati tényező. Gyakran fordul elő, hogy az orvosi igény olyan feladatot fogalmaz meg. amit - adott fejlettségi szintjén - a technika nem tud megoldani; máskor a technika haladása olyan lehetőséget kínál, amelyet - adott helyzetben - az orvostudomány nem tud használni, illetve a használat nem viszi előbbre a beteg ügyét. Ilyen eset például, ha egy olyan diagnosztikai eljárás alakul ki, amelynek segítségével felismert betegség kezelésére még nincs megfelelő terápiás eljárás, tehát a diagnózist nem követi terápia. Persze ilyenkor éppen ez szerepel hajtóerőként a terápia arányos fejlesztésére. Gyakran előfordul azonban az, hogy adott technikai lehetőség alkalmazható lenne ugyan az orvostudományban, de az egyik fél nem tud az ilyen arányú igényről, a másik meg a lehetőségről.