Népi kultúra - Népi társadalom XV. [antikvár]

HOFER TAMÁS KÖSZÖNTÉSE A kerek évforduló bizonyára sokakat meglep: Hofer Tamás aktivitását, munkakedvét és mozgékonyságát ismerve nehéz elhinni, hogy 1989. december 29-én már 60. születésnapját ünnepli. Kiemelkedő tudományos teljesítménye azonban korát meghazudtoló fiatalsága dacára arra kötelez bennünket, hogy a pályatársak, munkatársak nevében szeretettel köszöntsük és kifejezzük teljesítménye iránti őszinte nagyrabecsülésünket. Hofer Tamás 1952-ben fejezte be tanulmányait a budapesti egyetemen. Szakdolgozatát Tálasi István bírálta, szigorlatait tárgyi néprajzból, folklórból és emberföldrajzból tette. Az egyetemről kikerülvén a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa lett, s közel három évtizeden át az is maradt. E hosszú idő alatt a múzeum csaknem minden gyűjteményében dolgozott, s időközben Fél Edittel létrehozta a közel 4000 tárgyat számláló Atány-gyüjteményt is. Vérbeli muzeológusként más gyűjtemények gyarapodásához szintén több ezer tárgy felkutatásával, megvásárlásával járult hozzá. Emellett 10-20 ezer fénykép- és diafelvételt készített, határozott meg. Az Etnológiai Adattár több ezer oldalnyi kéziratát, beleltározott gyűjtését őrzi. Adatgyűjtő, dokumentáló munkáját nem is a roppant mennyiség, hanem a megörökített anyag minősége, a nagy felkészültséget tükröző interjúk információértéke, a fényképek gondos kivitelezése teszi maradandóvá. Néprajzi terepmunkát a magyar nyelvterület számos távoli pontján végzett. Dél-Dunántúl, különösen Somogy falvaiban — így Nemespátrón — a településformákat vizsgálta. Hosszabb-rövidebb időt töltött a Szigetköz, Csallóköz és a Vágmellék egyes falvaiban. Végzett néprajzi megfigyeléseket Hontban, Nógrádban éppúgy, mint a Közép-Tisza vidékén (Mezőkövesd, Tiszaigar) és a Tiszántúlon (Hajdúböszörmény). Számos eredményes útja vezetett a romániai magyar népcsoportokhoz. Kalotaszegi, gyimesi gyűjtéseiből publikációk is születtek, mezőségi és moldvai gyűjtéseinek java még feldolgozatlan. Rövid, de eredményes terepmunkát végzett a Kis-Kárpátok nyugati előterében, a Búrmező falvaiban; megfordult kanadai magyar farmerek és mexikói parasztok közösségeiben. Konferenciák, rövid külföldi tanulmányutak alkalmával Európa számos országában szerzett tereptapasztalatai egészítik ki széles körű irodalmi, múzeumi ismereteit. Levéltárakban, könyvtárakban ugyanolyan otthonosan jár-kel, kutat kezdő muzeológus kora óta, mint a terepen.