Kincses Kalendárium 2008 [antikvár]

Idősebb olvasóink talán emlékeznek még a nyolcvanas évek végére - magyarok százezrei éltek a múlt rendszer megnyíló lehetőségeivel, és utaztak Nyugatra, mindenekelőtt Ausztriába, leginkább vásárolni. Ez volt az az időszak, amikor a Ladák, a Trabantok és a Wartburgok tetejére kötözve Gorenje fagyasztóládákat és egyéb háztartási gépeket, elektronikai eszközöket hoztak haza, a lehető legtöbb családtagot magukkal utaztatva, hogy ne kelljen vámot fizetni. E jelenség kapcsán társasági beszélgetéseken gyakran tréfásan idéztük a Himnuszt: "S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára." Akik annak idején utaztak, még jól emlékeznek arra a gyomorszorító érzésre, ami a határ felé közeledve elfogott bennünket: vajon rendben lesznek-e papírjaink, nem fogják-e az utolsó nejlonszatyorig kipakoltatni velünk a csomagtartót. De ha nem is volt semmi félnivalónk, akkor is számítanunk kellett arra, hogy esetleg órákig kell a határállomáson időznünk a már abban az időben is óriási forgalom miatt. Azok viszont, akik Bécsnél messzebb is elmerészkedtek, meglepődve tapasztalhatták, hogy például Ausztria és Olaszország között - ahogy a többi európai közösségi ország határvonalánál - üresek a még le nem bontott határőr- és vámbódék; senkit nem érdekel, hogy ki mikor és hová megy, mit visz magával.