Kincses Kalendárium 1940 [antikvár]

Meghatottan búcsúzunk attól az időszaktól, amely 1938 és 1939 ősze közé esik. E két távolodó dátum közt jött haza a Felvidék és Kárpátalja. S amint a felkelő újév sugárzása felé menetelünk, a felfegyverzett nemzet szívdobogva gondol az elkövetkezendő és sokkal fényesebb feladatokra. Nem állunk itt már kifosztottan, nem üres a kezünk, nem vagyunk többé Európa koldusai. Egy ragyogó hadsereg rohant fel a Kárpátokra és szárnyai nőttek Horthy Miklós trianoni ifjúságnak. Boldogan csinálhatunk számadást magunkban, míg az ismeretlen új esztendő felé megyünk. Húsz évig vártunk arra a percre, hogy a könyökünkkel Szobnál fellökjük az idegenek vasbetón oszlopait. És lett volna bennünk annyi tűz és halálmegvetés, hogyha nem adják vissza szépszerével Kassát: attakra indulunk és lovaink Branyiszkónál fújták volna ki magukat először. Második iramra már Trencsénben és Liptó tiszta tájaink jártak volna nekilendült fiaink, Isten és a legfelsőbb Hadúr bölcsessége megengedte, hogy nem vérben, hanem térdig virágban gázolva juthattunk el a vereckei kapuig. S ezen az ősi résen át arcunkba fújt a szabadság szele, nagyot lélekzettünk a régi fenyvesekben s az Erdős Kárpátok magas ormairól meg tudtuk végre mutatni a trianoni nemzedéknek is az egész magyar paradicsomot.