Hölgyek Naptára 1926 [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy "öreg ur" meg a felesége Irta: Bársony István A nyaraló verandáján ülnek ketten egymás mellett: a férj, meg a felesége. Fiatal pár, de a férj jóval közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz. Az asszony olyan hozzá képest, mint egy gyermek. Esteledik és a nap a lombok közt bekukucskál a verandára, ahol aranycsíkokat hint szét. Messziről valami nyári vendéglőnek a zajossága hallik idáig. Ott cigány muzsikál. A férj csöndesen, szótlanul szivarozik; az asszony meg azt a nótát csicsergi halkan, amelyet a cigány húz. Eközben egyre nézi eltünődő urát. Hirtelen megszólal: - Hova gondol már megint? Maga soha sincs itt. Én unatkozom. A férj odafordul és mosolyog. - Drágám, most is teveled foglalkoztam. Azon törtem a fejemet, hogy hova vihetnélek egypár hétre fürdőre; tudom, hogy itt egy kicsit egyhangú neked... Az asszony durcásan vág közbe: - Nekem semmi sem kell. Nekem egészen más kéne.