Az Est hármaskönyve 1926. [antikvár]

Mennél jobban belehatol a tudomány a világ misztériumába, annál jobban elvész a misztikum, amely a tudományt körülveszi. Régen a vidéki gyógyszertár kicsiny laboratóriumából is valami borzongató titokzatosság áradt, s a közönséges ember nem is merte profán tekintetét a tudós laboratóriumának ablakára vetni, félelmes titokzatosság vette körül a műszereket, a lombikokat, a retortákat, a kísérleteket, amelyek a természet titkait kutatták, s amelyek azokat a törvényeket akarták megállapítani, amelyek a világot föntartják és működtetik. Most azonban, amikor látszólag abban a korban élünk, amelyben a tudománytok döntő rohamra indultak az összes titkokat védő bástyák ellen, most, mikor szinte minden nap meglep bennünket valami új és nagyszerű eredménnyel, amikor ezek az eredmények csodálatosan és szinte észrevétlenül átalakítják egész életünket, most állandó izgatott érdeklődésünk kíséri és lesi a tudósok munkáját. Ma rengeteg ismerettől gazdag az agyunk, tudásunk országa bámulatosan megnövekedett és mohón csapunk le minden olyan könyvre, újsághírre vagy produkcióra, ahol az emberi zsenialitás egy-egy újabb diadaláról kapunk értesítést. A háború évei és a háború után jött esztendők rengeteg sok döntő győzelmet hoztak a tudománynak. Olyan rejtélyek nyíltak meg, amelyek megoldhatatlanoknak látszottak. Olyan felfedezések történtek, amelyek minden eddigi tudásunkat felforgatták. Csodálatos műszerek, eszközök, aparátusok állnak a kutatók fegyvertárában és a mindennapi élet használatára is bámulatraméltó eszközöket adnak a feltalálók.