A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2021 [antikvár]

Kedves Olimpiaharát Olvasói A tavalyi évkönyv köszöntőjében aggódva, de optimizmusomnak adtam hangot: „bízom benne, hogy a pandémiás időszakot követően majd méltó módon lehet ünnepelni a Magyar Olimpiai Bizottság számára oly'fontos akadémiai közösséget, mint az olimpiai eszme és értéktár hűséges őrzőit." Most, 2022 hajnalán örömmel nyugtázom: 2021-ben a Magyar Olimpiai Akadémia működése fokozatosan visszatért a régi kerékvágásba. Jó volt látni, hallani az újra pezsdülő aktivitást. Dr. Bukta Zsuzsanna vezetésével, személyi összetételében kissé átalakulva lendült munkába az olimpiai akadémia új tanácsa. Sportos dinamizmussal, a fiatalok erőteljesebb bevonását szorgalmazva, a 36 évvel ezelőtt megkezdett utat tovább járva, a korábbi elnök, dr. Aján Tamás örökségét folytatva, Győr Béla főtitkár koordinálásával, rendíthetetlen odaadásával, katonás, ám sportos rendben szerveződtek a mindennapok. Az olimpiai iskolák és körök lelkében újra az olimpizmus szíve dobogott; ismét találkozókat, pódiumbeszélgetéseket, konferenciákat, sportprogramokat, megemlékezéseket, koszorúzásokat szerveztek. Sikeres volt a nemzetközi gyűjtőtalálkozó és a nyári tábor is. Egy esztendőnyi kihagyás után lehetett vándorgyűlést rendezni; külön örömöt jelentett, hogy Szentendrén a Tokióban szerepelt katonaolimpikonokra került a fókusz. De szívesen emlékszem vissza a tiszavasvári, vagy a Budapest-kertvárosi eseményekre is; ahova pedig nem tudtam elmenni,