Veszélyes trükkök [antikvár]

„Én ezt nem csinálom Camden nélkül." Javier a plafonra nézett, és valamit mormogott a mennyek urának, mintha spanyolul vitatkozott volna vele. Hosszan, lassan fújtatott az orrán át. - Remek, hozd magaddal azt a csimpánzt, amíg képes magát féken tartani. De nem mindenki olyan megbocsátó, mint én. Camden háta megfeszült az ujjaim érintése alatt. Szerettem volna megnyugtatni, holott nekem magamnak is el kellett harapnom a nyelvemet, nehogy kicsússzon valami a számon. A vér fémes íze lepte el ízlelőbimbóimat, de csak bólintottam, és annyit mondtam: - Gyere, Camden! A távolabbi célokra kell gondolnunk. A nagyobb képre. - Csakhogy ez a kép még sokkal összetettebb annál, mint amit ismersz - morogta. Éppen kérdezni akartam, mire gondol, amikor félresöpört, kihúzta magát, és odasétált Javierhez. Erősnek és tettre késznek látszott. Az ingét átáztatta a vér, ami az újra felnyílt sebéből szivárgott, és kis patakként csurgott le a karján, de csak úgy letörölte a kezével. - Készen állunk - jelentette ki hangosan, Javier elé állt, és egyenesen a szemébe nézett. Egy percig figyeltem a néma párbajt, ahogy farkasszemet néznek, azt a kimondhatatlanul