Bővebb ismertető
Kérdé a szerzőtől eggyik s másik, mi az istennyilát bőszködik annyira ezen tizekkel? Esztendő nem múlhat, hogy ne eresztene vaj egy kalangyányit bennök. Mi okon, s melly végre írhat valaki azannyé vesszőket, közikben egyelítvén rosszaságos igéket, kiken mindenek szeme láttára berzenkednek a hölgyek? Aztán még szántalan üres szófiát. A szerző megjelenti, hogy ezen áruló szóllások, kiket kövek módjára úttyában szórnak, szüve legmélyén talállyák. Eléggé esméri kötelességit, hogy ezen elöljáró beszédnek rendiben adjon az ő külön való hallgatóságának némi-nemő magyarázatokat, egyebeket az első tizek élén adottaknál, mert hogy örökkétig okosan kell beszélleni a gyermekekkel, méglen nagyotskák nem lesznek, értik a tsíziót s hallgatnak. Ugyantsak láttya a szerző a vásott kölköket ezen iveltő népnek véghetetlen sokaságában, kik annyéra félre-esmérik ezen tizeknek derék értelmét, hogy akarva se jobban. Előszer is tudjátok meg, hogy ha eggynémelly tisztes hölgyek - azért mondom, hogy tisztes, mert a kikapóssa nem igen óvassa ezen leveleket, hanem jobb szeret efféle históriákat tsenálni; míg viszontag a vallással rakott dufla-ujjasos hölgyek, avagy pógári asszonok kétség nélkül torkig lévén a szóban forgó dologgal, ájétatosan óvassák ezt, hogy megelégítsék gonosz kedvöket, s ekként tisztesek maradhatnak.