Egyetlen éjszaka [antikvár]

1 Június 25., szerda Dávid Hammar kinézett a helikopter domború ablakán. Háromszáz méter magasan repültek, a táj szélesen terült el alattuk. Felvette a fejhallgatót, amelynek révén anélkül beszélhetett a többiekkel, hogy kiabálnia kellene. - Ott! - mondta a hátsó ülésen ülő és az ablakon kibámuló Mi-chel Chamounhoz fordulva. Dávid a sárga Gyllgarn-kastélyra mutatott. A pilóta arrafelé irányította a helikoptert. - Milyen közel akar menni? - kérdezte a célpontot figyelve. - Nem túl közel, Tom. Csak hogy egy kicsit jobban lássuk. -Dávid nem vette le a tekintetét a kastélyról. - Nem szeretném feleslegesen magunkra vonni a figyelmet. Alattuk és előttük zöld mezők, csillogó víz és sűrű erdők. Tökéletes vidéki nyugalom. Maga a kastély egy szokatlanul széles folyó közepén lévő szigetre épült. A víz vidáman csörgedezett a sziget mellett, természetes vizesárkot képezve, amely egykor védelmet nyújtott az ellenségek ellen. Tom nagy ívet írt le a helikopterrel. Alattuk a mezőn lovak és birkák legeltek. Hatalmas, több száz éves tölgyek sorakoztak az út mellett. Még abból a magasságból is jól látszódtak a kastélyt körülvevő gondozott gyümölcsfák és színpompás növények. Tisztára, mint a paradicsomban. - Az ügynök, akivel beszéltem, több mint harmincmillióra becsülte az ingatlan értékét - szólalt meg Dávid. - Az rengeteg pénz - mondta Michel. - És ebben még nincs benne az erdő és a föld. Sem a víz. Több 7